Az asztalosok legfontosabb eszköze, az asztalos satu

A asztalos munka során bármilyen anyagot szeretnénk alakítani vagy formálni, először is azt rögzíteni kell. E célra a leggyakrabban az asztalos satu használata javasolt, mivel párhuzamosan mozgó pofái a legkülönfélébb anyagokat is képesek szilárdan rögzíteni. Egy igazán hagyományosnak mondható és elterjedt szerszámról van szó, melynek megannyi speciális változata mellett a legismertebbek a munkaasztalra rögzíthető párhuzamos asztalos satuk.

A szerkezeti lakatosok például az asztalos satupad által szilárdan felszerelhető 150-200 mm pofaszélességű satut használnak. A kisebb munkákhoz elegendő a 120 mm-es elforgatható asztalos satu, amíg otthoni munkákhoz csupán 75 mm-es, asztalra szorítható-, vagy vákuumtalpas kivitelű asztalos satu is használható speciális asztalos satupad nélkül. Ezek legfőbb előnye, hogy nincsenek fixen rögzítve és alkalmilag bármilyen asztallapra felszerelhetőek.

Asztalos satu
Asztalos satu

Az asztalos satuk pofáinak szorítóerejét az orsó biztosítja, emiatt lényeges, hogy ennek milyen a menete. A nagyobb satuk esetében ez többségében laposmenetű, hogy minél nagyobb szorítóerő átvitelére legyen alkalmas, amíg a kisebb méretűeken azonban már M5-M12-es metrikus menetet szokás alkalmazni. Minden satu két fő részből áll, álló és mozgó részből. Ezek az asztalos satu elemek öntöttvasból készült részegységek, a pofák és az orsó anyaga pedig edzett szerszámacél.

Az általánosan használt asztalos satukat többnyire lecsavarozva használják, de kisebb, műszerész változataik ideiglenesen asztalos satupad nélkül, bárhová rögzíthetőek. Ezt a feladatot többségében függőleges, csavarorsós szorító biztosítja, amíg helyzetrögzítésre karos csavar vagy excenter szolgál. Sajnos az sem ritka, hogy a rögzítőcsavar karja útban munka közben, így az ilyen asztalos satukat érdemes vásárlás előtt alaposabban megvizsgálni.