Az asztalos mesterség egy igen összetett szakma, hiszen ahhoz, hogy egy kész bútornak tökéletes legyen a kivitelezése és az valóban mutatós legyen nem elég csak a nyers faanyagokat összeilleszteni. A berakás legalább ennyire fontos, az egyike a legősibb formája a díszítőeljárásoknak és szerves része az asztalos mesterségnek.

[wp_ad_camp_1]

A berakás egyike a legegyszerűbb és valóban sokoldalú díszítési módszereknek, hiszen használható szinte minden szilárd alapon, valamint bármilyen szilárd vagy megszilárduló anyag felhasználható berakásként. A berakás, mint díszítőeljárás népszerűségét leginkább egyszerűségének és alacsony eszköz, illetve anyagigényének köszönheti. Ami a legfontosabb az asztalos mesterség ezen részénél a hozzávalók, a gondosság és persze a türelem.

A műbútorasztalosok által a berakások készítésére használt anyagok közé leginkább a fa és a színesfémek, a gyöngyház és csont tartozik. Az elkészítéséhez szükséges asztalos mesterség szerszámai a lombfűrész, az ékszerfűrész, a vállkés, az alapgyalu, a szelőmérték, a párkánygyalu, a különféle vésők, színlőgyalu és végül a reszelők.

Ami elengedhetetlen a berakáshoz az a jó minőségű, megbízható ragasztó, amivel minden asztalos mesterséget űző iparos rendelkezik is általában. A fából, csontból és gyöngyházból készült berakások ragaszthatók állati fehérje alapú enyvekkel, valamint polivinil-acetát alapú ragasztókkal, amíg a fémből készült berakások esetében a legmegbízhatóbb ragasztó az epoxi ragasztó.

Az asztalos mesterség során leggyakrabban alkalmazott berakás zsinórzás. Itt a díszítendő tárgyak élei mentén aljat kell kimunkálni, majd ebbe az aljba kell beragasztani a berakásra szánt, általában elütő színű faanyagot vagy más anyagot. A zsinórzást az asztalos mesterséget űző szakemberek egyenes és domború síkgörbe élek mentén végzik. Tudni kell, hogy nincsenek olyan szigorú szabályok, melyek sokat segíthetnek, a türelem és a kreativitás az, ami segíteni fog.