Az asztalos szakma szerves része a gondos felületkezelés, hiszen csak nagyon kevés olyan munka van, amelynek végső állapota az, ahogyan a szerszámok alól kikerült. Többségében a tárgyakat még több, a használati értéket javító műveletnek vetik alá, tehát az asztalos szakma akkor teljes, ha a mester a felületkezelés trükkjeit, de a veszélyeit is ismeri.

[wp_ad_camp_1]

Az asztalos szakma elméleti hátterét tekintve a felületkezelés bár egyszerűbb feladat, mint például maguknak a faszerkezeteknek tervezése és azok elkészítése, de az alkalmazható módszerek és felhasználható anyagok sokszínűsége és a gyakran egymásnak ellentmondó elvárások miatt ez sem könnyű feladat. Egy azonban biztos, soha nem szabad szem elől téveszteni a felületkezelés anyagainak egészségügyi kockázatait! A felületkezelés tehát az asztalos szakmák legveszélyesebb részei közé tartozik, hiszen első pillantásra ártalmatlannak tűnő dolgok okozhatják a legnagyobb egészségkárosodást.

Az asztalos szakmát választók számára tudni kell, hogy az akác, a bükk, a wenge, a tölgy, a rózsafák és még sok más anyag pora kis mennyiségben is komoly tüneteket okozhat, tehát érdemes a finom porok ellen megfelelő védelmet nyújtó védőálarcot viselni. A különféle ásványi csiszoló- és töltőporok, színezékek ugyancsak veszélyesek, hiszen ezek esetében bár nemigen képződik szálló por, de az anyagok bőrre vagy nyálkahártyákra kerülése veszélyeket rejt magába.

A felületkezelés során az asztalos szakma esetében használatos anyagok között mégis a legveszélyesebbek a színező- és bevonóanyagok készítéséhez és a régi bevonatok hatékony eltávolításához használt oldószerek, továbbá a faanyag fehérítésére használatos lúgok, savak. A legfontosabb munkavédelmi eszköz ilyen esetben a jó szellőzés, a védőálarc vagy légzőkészülék, illetve zárt munkaruha viselése.